Megpróbálom egy bejegyzésbe összegyűjteni a kevésbé személyes, viszont annál hasznosabb tapasztalataimat. Teljesen más világ, ráadásul elég távol, nem könnyű hazaugrani, ha baj van, úgyhogy jó, ha utazás előtt tisztában vagyunk pár dologgal.
Repülőjegy
A költségek legnagyobb részét (az én esetemben, majdnem minden költséget) a repülőjegy tesz ki, ezért érdemes hosszabb időre menni és több várost megnézni.
Sokat lehet azonban spórolni azzal, ha jó napokon utazunk. A legolcsóbb jegy 180.000 forint körül van, mi szerencsére ki tudtunk fogni egy ilyet.
Van akitől azt hallottam, hogy attól függ, hogy nyári szezonban megy-e az ember, vagy, hogy korán/későn foglal jegyet, de ahogy én néztem utána, egy dolog befolyásolja az árat, mégpedig hogy melyik nap utazunk. Mármint a hét melyik napján. (Ez csak szerintem fura?) A kedd és a csütörtök jó napok, ilyenkor olcsóbb utazni. Fene se érti, de jó hír.
Mivel nem fapados repülő megy a tengerentúlra, ezért az árban benne van minden illeték.
A foglalást megtehetitek saját szakállra az interneten, de mi az idő rövidsége miatt bementünk egy Vista irodába, ahol foglaltak nekünk jegyet. Ha valamilyen extra kívánság van, akkor ezt már ilyenkor érdemes jelezni, pl. ha valaki vega ételt kér a repülőn.
Az utazási irodában semmit nem kellett fizetni az utazás szervezésért. Hurrá!
Utazás - kényelem
Azt hiszem ez a fejezet megérdemel egy külön bejegyzést, mert 12 órát repülőn ülni nem kényelmes, de van pár trükk, amivel elviselhetővé lehet tenni.
Amit talán jó előre érdemes tudni, hogy pár ezer forinttal többért lehet kényelmesebb székeket venni, de ez minden esetben gép típus és légitársaság függő.
Én a KLM-mel utaztam Amsterdamig és onnan Los Angelesbe és ami a személyzeten múlott, azt meg is tették. Sokat repültem már, de ez volt eddig a legprofibb minden tekintetben.
Mielőtt belemelegednék, megígérem, hogy jön egy egész bejegyzés.
ESTA - vízum
Szerencsére már nem kell sokat várni és izgulni a vízum miatt, kiváltja az ESTA kérelem, amit interneten (
itt) ki lehet tölteni. A válasz azonnal megérkezik és hacsak nem x-eljük be, hogy náci kémek vagyunk, akkor nagy eséllyel megadják a belépési engedélyt.
Az ára 16$ és nem árt, ha olyan kártyával kell fizetni, amin a mi nevünk van.
Amit nem árt tudni, hogy ki is kell nyomtatni az engedélyt, illetve jó ha kéznél van, mert az útlevél ellenőrzésnél már azonnal kérni fogják.
(Megspórolt volna egy pillanatnyi szívrohamot nekem az utazási iroda, vagy a honlap, ha megemlíti, hogy ki kell nyomtatni, szerencsére valamiért kinyomtattam magamtól.)
A repülőn, amint belépünk az USA légterébe, ki kell tölteni egy papírt, járatszámmal, útlevélszámmal, kinti tartózkodási címmel és személyes adatokkal, úgyhogy ezek legyenek kéznél a repülőn is.
Amint leszálltunk a gépről jön a beléptetés, vagy határ. Itt kell megmutatni a papírt, amit meg is tartanak és itt vesznek minden ujjunkról ujjlenyomatot, lefotóznak és feltesznek pár egyszerű kérdést. Kb. azokat, amiket a papíron is. Miért akarsz belépni az országba, meddig maradsz, mi a célod, hol fogsz lakni, ilyesmi. Marcona határőröknek tűnnek, de nagyon udvariasak és kedvesek.
Ha normálisan és udvariasan, kedvesen viselkedünk mi is, nem lehet semmi baj.
Mit lehet vinni?
Nagyon sok függ megint a légitársaságtól. A KLM szuperjófej ebből a szempontból is. Feladhattam egy bőröndöt (23kg) és a fedélzetre magammal vihettem egy kézipoggyászt (25x35x55) és egy női táskát/laptoptáskát elvileg ezeknek együtt 12 kg alatt kell lenniük, de a női táskámat, ami majdnem nehezebb volt, mint a bőrönd, senki nem figyelte, vagy mérte le, úgyhogy ezzel lehet picit trükközni.
Ha a nagy bőrönd túlsúlyos, akkor megengedik, hogy kipakolj belőle és magadra vegyél 4 kabátot, illetve pár dekával nem nagyon vacakolnak.
A bőröndbe a logikus is nem illegális dolgok mind mehetnek, a kézipoggyász már nehezebb eset.
Ezzel el is érkeztünk egy kicsit macerás részhez.
Reptéri biztonsági ellenőrzés
A kézipoggyász tartalma erősen le van szabályozva. Nem lehet benne manikűrkészlet,
100ml-nél nagyobb kiszerelésű folyadék és az összes folyadékos
tégelynek, tubusnak bele kell férnie egy 1 literes átlátszó és lezárható
műanyag zacskóba. (Müllerben direkt repülővel van jelezve az ilyen zacskó, de nem a legtartósabb.)
Ezzel kell készülni, mert Amerikában a legszigorúbb a reptéri ellenőrzés, valljuk be, teljesen jogosan.
Van
aki háborog miatta, de én inkább hálás vagyok, csinálják csak szépen a
dolgukat! Mivel nem kérnek lehetetlent és váratlant, ezért ha
felkészülünk rá nem is kellemetlen.
Szóval a neszeszerem folyékony tartalmát bezacskóztam. Az összes elektromos készülékem együtt volt, egy másik lezárt zacskóban, hogy ezt is egy mozdulattal elő tudjam venni.
A telefonom, beszállókártyám útlevelem egy átlátszó műanyag borítékban volt végig a kezemben.
Ha viszek készpénzt, azt is ki kell tenni, de óvatosan, hallottam olyat, hogy valaki kevesebb pénzzel távozott a vizsgálatról.
Olyan cipő volt rajtam, amit könnyen le tudok venni, a zártabb (főleg a magassarkú) cipőket átvilágítják. Visszafelé a flipflopom maradhatott rajtam.
Sálat, kabátot, övet le kell venni. Óra, kis nyaklánc maradhat. A zsebeinket ki kell üríteni teljesen.
Van akit átvilágítanak és van akit kicsit megfogdosnak, de egy percig se volt félelmetes, kellemetlen vagy negatív ez az ellenőrzés.
Biztosítás
Nem érdemes ezen spórolni, kössétek meg a legdrágább opciót, hogy minél nagyobb legyen a baleseti ellátásra fordítható összeg. Sose használjátok el, legyen ez kidobott pénz, de nagyon drága az orvosi ellátás és komolyan veszik, úgyhogy legyen biztosításotok.
Autó bérlés és vezetés
Kaliforniában csodálatos érzés vezetni. Aki a pesti forgalomban edződött, annak egy wellness hétvégével ér fel egy kinti dugó. Másfelől kocsi nélkül meg van lőve az ember. Számunkra felmérhetetlen távolságok vannak és a közközlekedés nem a legklasszabb. New York kivétel, ott taxival vagy metróval minden megoldható, de Los Angeles pont a tipikus kocsis város.
Mindenképpen vigyetek/béreljetek GPS-t, eleve nem tájékozódom jól, de az autópályák dzsungelében egy térképpel nem lehet sokra menni. GPS-szel, viszont nagyon egyszerű a közlekedés.
Sokkal lassabb a forgalom, udvarisabban vezetnek az emberek. 6 sávos autópályán közel azonos sebességgel haladnak a sávok, nincsen előzgetés, levillogás. 100-zal a legbelső előtti, 120-al a legbelső sávban lehet kényelmesen menni.
Figyelni kell, hogy a táblák a legtöbb helyen írásosak, úgyhogy vezetés közben olvasgatni kell, de alap angol tudással ez sem okoz problémát.
Piros lámpánál meg kell állni, de kis ívben, jobbra lehet kanyarodni, hacsak tábla nem tiltja. Sok kereszteződésnél mind a 4 irányból érkezőket megállítják és ki csap le a lehetőségre vagy jobbkéz, vagy valami alapján kell elindulni.
Kereszteződésekben meg lehet fordulni, hacsak nincsen no u-turn tábla. Ez amiatt fontos, mert a legtöbb úton nem csak záróvonal van az irányok közt, de zöld sziget is.
A parkolás egy álom, hihetetlenül széles és hosszú helyek vannak mindenhol. Ha fizetni kell a parkolásért, azt a hely mellett, saját parkolóóra és tábla jelzi.
Ha eltévednétek, húzódjatok félre, mindenki nagyon kedvesen segít.
Kocsiból, hacsak nincsen valami extra igényetek, nyugodtan válasszátok a legolcsóbbat, csodálatosak a bérautók. 2 évesnél öregebb nem nagyon van, legtöbbször egy kategóriát fizetsz meg, magát az autót már élőben lehet kiválasztani.
Mi egy Toyota Corollát választottunk, klíma, usb-töltő, tempomat és automata váltó volt benne. Apropó automata váltó, meg kell szokni, ha eddig nem ilyen kocsit vezettetek. Legegyszerűbb, ha a bal lábatokra ültök, hogy a kuplung helyett nehogy egy satuféket nyomjatok.
A kocsibérlést itthonról intéztük (Vistán keresztül), utólag találtunk az interneten olcsóbb verziót is, de nagyon fontos, hogy minden biztosítás legyen a kocsin, ezzel néha trükköznek a honlapok.
A kölcsönző le fog foglalni valamennyi (párszáz) dollárt kauciónak egy bankszámláról, ehhez olyan kártya kell, ami dombornyomott és annak a nevére szól, aki vezetni fog, de több sofőrt be lehet mellé jegyeztetni.
Kint kötöttünk a kocsira egy assistance-szolgáltatást, napi 4 dollárért, szerencsére nem kellett használnunk.
Szokások, emberek
Szerintem a legszembetűnőbb, hogy az emberek kedvesebbek. 20 éve, még érezni lehetett, hogy ez kicsit erőltetett, de mostanra azt hiszem, hogy őszintén javult a közhangulat és tényleg nyíltak és kedvesek az emberek. Idegenek szóbaállnak egymással és elbeszélgetnek.
A köszönést majdnem minden esetben követi egy How are you doing? Ez kevésbé konkrét kérdés, mint itthon, sokan nem is válaszolnak rá, nem kérdeznek vissza. De egy doing fine-t érdemes rá válaszolni.
Ha olyan szituáció van, az emberek nem puszilkodnak, csak ölelkeznek és balra kezdik. (Hátha valakit pont ez érdekel.)
Mit érdemes csinálni?
Ehhez a legnehezebb tippeket adni, de mondok párat.
Csodálatosak a múzeumok. Nagyon értenek hozzá, hogy élvezetessé és könnyen fogyaszthatóvá tegyenek igazából bármit.
Gyerekekkel is lehet bárhova menni, sőt, sokkal jobb, nagyon odafigyelnek, hogy a kicsik se unatkozzanak.
Biztos, hogy bármelyik városba utaztok, lesz valami, amit már itthon kinéztek. Olvassatok kicsit utána.
Ha kevés időtök van, érdemes az első nap egy buszos városnézéssel indítani, hogy tudjuk, hogy mi az amit nem akartok kihagyni semmiképp.
Étterembe mindenképp menjetek el, egyszer se ettem rosszat, sőt! A legkisebb büfében is nagyon finom a ház specialitása. Rengeteg ember jár étterembe, szinte minden hely dugig van.
Talán érdemes végignézni a vonatkozó Fald fel Amerikát részt és célba venni egy kis dinert.
Amit imádtam, hogy az éttermek saláta-kínálata túlmutat a cézáron és az adagok óriásiak.
Ugyanakkor, ha van lehetőségetek, próbáljatok főzni is, mármint, ha itthon szerettek, nagy élmény bevásárolni és megpróbálni magyarost főzni a kinti alapanyagokból.
Az ételek kicsit drágábbak (nettó árakat írnak legtöbb helyen, rá kell számolni kb.7%-ot, de államonként változó) mint itthon, de csúcsminőséget kapunk legalább.
És ha már vásárlás, akkor egy következő bejegyzés, ahogy ígértem, remélhetőleg a héten, amiben mindent megmutatok.
Nektek mi a tapasztalatotok? Mire vagytok még kíváncsiak?
